Gosh, I miss you so much. Oké, ez most egy hirtelen "kirohanás"... vagy inkább megjegyzés volt. Ma felnéztem az Instagramjára és minden alkalommal, amikor megteszem, rájövök, hogy nem kellett volna. Nem járok fel olyan sokat, hogy egy kicsit - ha márhogy nem nagyon megy -, legalább így kíméljem a szívemet, vagy a lelkemet. Nem is túlságosan érdekel, hogy mit tesz ki, mert úgyis mindennel felidegesít. Így vagy úgy, de neki mindig sikerül. Nem is az ő hibája, hanem az enyém. Kényszeresen haragszom már meg rá mindenért, keresem az okokat, hogy haragudjak rá, utáljam, pedig... nem is tudom kire haragszom. Talán magamra, vagy igazából erre az egész szituációra. Utálom ezt a helyzetet, ezt pedig rá vetítem és mindenért beszólok neki, ugyanis az ő hibája, hogy ilyen vak. (Na látjátok? Már megint.) Ma igazából nem tett ki "semmi érdekeset", csak egy csapat... gyönyörű embert. A cicájáról tett fel képet, ezzel együtt a lakásából való kilátásról. Hát, meg kell hagyni, hogy nem egy csúnya helyen tengeti napjait... bár nem is gondoltam, hogy esetleg igen. Oh és pont így képzeltem el a lakását... legalábbis, hogy egy luxus emeletesház egyik felső emeletén lakik. Mégis, ami a leginkább elgondolkoztatott ennél a képnél, hogy annyira szeretnék cicázni, ott nála. Basszus, mindig elfelejtem a macskája nevét. Tudom, hogy 3 betű és van benne Y vagy I, ezért mindig Yumát akarok mondani, de az Kendall Schmidt (de rég írtam már le ezt a nevet, durva) cuki cocája. Ayu... talán. *utánanéz* *2 perc múlva* IYE! Az! Hogy lehet ilyen hülye nevet adni egy macskának... vagy bárminek? (Az Iye egyáltalán?) Ah... who cares...? Engem aztán nem érdekel. Kapja be. Mármint Jiyong... és nem a macskáját. Mondjuk... a... *eskü 5 perc gondolkozás után*... plüss Darth Vaderemet. Ja! Szemétláda.

Ma is volt órám 10-től 13-ig az autósiskolában. Fél 9 körül felkeltem. Tök jó, hogy ilyen közel van. Maximum 5 perc séta és már bent is vagyok. Ezért érkezem meg minden alkalommal 9:55-re. Ma végeztünk a vezetéselmélettel és elkezdtük a KRESZ-t. Eddig tetszett az egész. Most sincs vele bajom, csak már kezdem érezni a dolog magólós részét. Az eddigiek egyértelműek voltak. A KRESZ is az nagyvonalakban, de azt tényleg tudni kell oda-vissza, minden egyes hülye alpontjával együtt. A mai órán sikerült figyelni, viszont az is biztos, hogy nem megyek többet rövidnadrágban, amíg nem fogyok többet a combomból, ugyanis nem szeretem mutogatni. A nadrágom pedig úgy döntött, hogy mindig felcsúszik kicsit, ami rohadtul zavart. Oh és ezen az órán csak 3szor kordult meg a hasam, ami új rekord. Pedig ettem is reggel 3 minipogit, szóval nem értem. Nem szoktam sokkal többet enni reggel. Ez alkalommal "házit" is kaptunk. Mondta a tanár, hogy nagyon sokáig tartana, míg mindent átnyálaznánk, szóval magunknak kell ezeket megtanulnunk otthon és utánanézni. Kaptunk pár fogalmat, de kicsit gyorsan száguldott át a fogalmak felsorolásán, szóval fogalmam sincs az összesről, de nem baj, úgyis átnézem majd mindet. Múltkor anyummal is beszélgettünk többek között a táblákról, meg már olvasgattam is ezeket. Amikor a tanár emlegette például a megállni tilos, várakozni tilos, elsőbbségadás kötelező táblákat, meg a többit, olyan büszke voltam magamra, hogy én már azt tudom melyik melyik és hogyan néznek ki. Nem olyannagy dolog másoknak, de engem örömmel tölt el minden kisebb sikerélmény. Meg amikor kérdezett, én mindig tudtam a választ, csak - ahogy az állandóan lenni szokott - sosem volt merszem hangosan válaszolni. Az órán 13 előtt kb negyed órával befejeztük, mert orvosi vizsgálat következett. Kint kellett várni, míg mindenki be nem ment egyesével és meg nem vizsgálta-e a doki, hogy alkalmas-e a vezetésre. Én nagyjából az utolsó voltam. Nem is siettem. Úgy voltam vele, hogy menjenek csak előre, én úgyis itt lakom 5 percre, nem sietek sehova. Csak mondjuk nem lett volna rossz, ha nem a tűző Napon kellett volna várakozni. Néha úgy elszédültem, de végül nem lett semmi bajom. Nagyjából fél órát vártam és az utolsók között jutottam be. Az orvos tök jófej volt. Köszöntünk egymásnak, aztán váltottunk pár szót, majd jött egy vizsgálat, amiért 7200 forintot fizettem ki. Először szemteszt volt. Ábrákat mutatott ugye, amiken számok és betűk voltak, nekem meg ki kellett olvasni, aztán megnézte a szívverésem, a szemembe világított, a torkomat is megleste - azt nem tudom miért, akkor már ne legyek mandulagyuszis se, biztos. Ja meg volt egy olyan, hogy a szemébe kellett néznem és mondanom, hogy melyik kezét mozgatja oldalt és, hogy hányat mutat összesen. Olyan gyors és hirtelen volt az egész, mutatta a számot, amire aztán rávágtam, hogy "nyolc" (mi más?)... magamban meg megállapítottam, hogy a matekkal van gond, nem a látásommal. Mondjuk ezt mindig is tudtam. Azután messziről ugye fel kellett olvasni a betűket, azt amire éppen mutatott - ezt a vizsgálatot nyilván mindenki ismeri. Egyszer rontottam ott, mert összekevertem az O-t és a C-t a jobb szememmel. Az tudom, hogy rosszabb egy kicsit. Plusz az elején a képesnél is pont ezt a hét betűt kevertem össze. Ettől függetlenül megkaptam az alkalmasságit 10 évre, azaz a maximum időre. Nagyon örültem neki.

Itthon nem maradt el a bőgés sem. Ezúttal a volt nevelőapum miatt, aki megint rám írt. Ilyenkor mindig sírok. Nem tudom pontosan miért sírtam, egyszerűen csak annyira hiányzik. Már azt sem tudom pontosan mióta nem az életünk része, de több éve. Egyszer régebben is rám írt, aztán most megint. Annyira el tud szomorítani ez a dolog. Amikor ma itt sírtam, mégis egy dologra vágytam csak. Hogy ott legyen velem a szerelmem. Csak öleljen át szorosan, míg én sírok. Mindent megoldott volna.

Azt hiszem már említettem, hogy egy ideig nem megyek sehova, hanem itt szerzek melót. Biztos, hogy nem fogok mindig itt maradni, de eleinte - ha már van lehetőségem - itt állok munkába. Protekció. Igen. Elgondolkodtató és szánalmas, hogy ma már semmire nem megy az ember anélkül. Bevallom, én is annak köszönhetően vagyok előnyös helyzetben. Habár anyum nem annyira nagyon befolyásos ember, mégis ismer párat és jóban is van velük. Van a cégnél, ahol dolgozik, egy üzletkötő, akinél "dolgoztam" nyári gyakorlaton még az OKJ-s gyakorlat miatt. A dolgoztam azért van idézőjelben, mert csak papíron voltam benn, illetve azért vola hogy bementem és beszélgettem ezzel a sráccal, akit nevezzünk Petenek. Anyum szólt neki, hogy ha tud egy jó melót, akkor szóljon. Nagyon rendes volt, mert utána is nézett rögtön és szólt anyumnak, akivel ma beszélgettem erről. Van egy lehetőség a Celebi cégnél. Nem tudom ismeritek-e. Pontosan még én se tudom, hogy mi lesz a feladatom, de a reptéren fogok dolgozni. Először lesz egy három hónapos betanítás, gyakorlat - ahol már pénzt is kapunk -, majd elvileg azért egészen jól fogok keresni. Nem illik leírni mennyit, szóval nem is fogom. Nagyon szeretném ha összejönne, bár az igazat megvallva nincs hozzá sok kedvem, mégis megragadok mindent, amivel foglalkozhatok. Muszáj dolgozni és eleinte biztosan nem lesz könnyű, de később így-vagy úgy biztosan kifizetődik. Arról nem is beszélve, hogy ez egy jó ugródeszka lehet. Dolgozhatok majd bármelyik reptéren, utazhatok, stb. Kell hozzá angol tudás, ami szerencsére nekem van és érettségi. Több nem nagyon. Na látjátok, mindenhez angol kell, (szinte) semmi más. Ezért ha tehetitek, leginkább az angolra feküdjetek rá. A többi már annyira nem lényeges. Higgyétek el, minden cég azt kéri elsősorban. Most küldenem kell holnapig egy magyar és egy angol önéletrajzot. Nem lelkesedtem ezért sem, mert sosem volt nagy vágyam megírni, de ha kell, akkor kell. Ezután Pete beszélni fog a céggel és lassan kezdődhet is a tanfolyam. Én abban élvezek előnyt, hogy állásinterjúra, beszélgetésre nem kell mennem. Egy önéletrajzzal fel vagyok véve, ha minden igaz. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Nem kiabálok el előre semmit. Nem nagy álmom ott dolgozni, de mit tehet az ember? Dolgozok, mert kell a pénz a megélhetéshez.

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?)

3. Szeret / Nem szeret lista
Igyekszem kicsit tömören megfogalmazni ezt a listát, mert nagyon sok dolog van mind a két részről. Nem feltétlenül sorrendben írtam, csak ahogy eszembe jutottak éppen! (Kivéve az elsőt a "szeret" résznél.)

Szeret:
*Him* / "us" / Lee Seunghyun / Kang Daesung / BIGBANG / állatok (főleg cica, maci, valamint: elefánt, malac, kígyó, csiga, szép rovarok...) / zene / internet / blogom / olvasóim / Supernatural / szeretteim / kedves, közvetlen emberek / állatszerető emberek / ha kitartanak mellettem a hibáim ellenére / humor / humorérzék / South Park / csillagászat / tudományok / vidámparkok / hullámvasutak / chips / Fűrész / horrorok / ijesztő, félelmetes dolgok / misztikus, rejtélyes dolgok / intelligencia / Felix Kjellberg / K-pop / hűvös, pulcsis idő / medencézés / zöldségek (főleg a krumpli) / vízivás / nyelvek tanulása / koreai, angol, svéd, olasz, magyar nyelv (stb.) / rapperek / rap dalok / tánc / írás / horoszkóp / világutazás / pénz (ha van) / eszmei értékek / kedvenceim / figyelmesség / találékonyság / kreativitás / nyitottság / illedelmesség / utálóim / rajzfilmek / új dolgok megismerése / más kultúrák megismerése / pszichológia / sárga / műveltség / helyesírás / kávé / egyéniség / egyediség / rockerek / férfiasság (nem főnévként xD) / természetesség / pulcsik / cipők / nadrágok / művészetek (nem a két kör egy vonal típusúakra gondolok) / szép festmények, rajzok / könyvek / mangák / változatosság / szeretet / ölelés / kalandok / szert tenni új ismeretekre ... stb.

Nem szeret:
állatkínzás / emberek túnyomó része / túlzott előítélet / hangoskodás / feltűnősködés / rasszizmus / gyilkosság / utálkozás / tiszteletlenség / tisztességtelenség / fiatalabb generáció / CL / káká = kaki = that b*tch (kinek hogy tetszik) / ha valaki (könnyen) feladja / tehetetlenség / depresszió / lelki fájdalom / kétszínűség / s*ggnyalás / hazugság / homofóbia / bármilyen negatív megkülönböztetés / cigaretta / cigiszag / modellek / zaklatás / butaság / tirpákság / lustaság / hisztéria / ha valakinek nincs egyénisége / közönségesség / észjátszás / mártírkodás / a nagy rajok / r*bancok / divat / trendek / bunkóság / unalom / körömrágás / monotonitás / háború / egyházak / kormány / lopás / csalás / ha valaki nagyon nem tud viselkedni részegen / drogok / betegségek / ha valaki utálja a macskákat ... stb.

Hát ez is eljött... 1 nap múlva itt van a blogom 5. születésnapja. 5 éve ilyenkor még nem is sejtettem, hogy egy napra rá mibe kezdek bele. Egy olyan dologba, ami szinte teljesen megváltoztatja az életemet. Akkor még sejtésem sem volt, hogy egy egyszerű regisztráció mekkora hatással lesz rám a továbbiakban. Már volt egy blogom akkor is, de egyáltalán nem éreztem magaménak. Ott valamiért nem tudtam mit írni. Ezért mondom mindig, hogy a blog címét is tökéletesen meg kell választani, ugyanis ha nem érzed magadénak, nem is jutsz vele semmire. Ha jól emlékszem, akkor már fogalmazódott a fejemben a blognév és, hogy egy új oldalt nyissak, de egy kicsit talán féltem is. Féltem, hogy hiába kezdek neki, nem lesz értelme, vagy esetleg hamar abbahagyom, mert nem lesz elég elszántságom, motivációm. Hiszen ha kétszer nem jött össze, miért jönne össze harmadszorra? Szerencsére mégis összejött, hiszen 3 a magyar igazság, na meg az én szerencseszámom... és most 5 évre rá, itt vagyok... veletek. Olyan emberek vesznek körül, olvasnak, akiket valamennyire még érdekel is minden kis bolond bejegyzésem, hülyeségem, hisztim, gondolatom, netán történetem. Eleinte nem így volt. Itt sem olvastak sokan, amit meg is értek, hiszen akkor nem írtam túl sok érdekességről, de folyamatosan fejlődtem és fogalmam sincs hogyan, vagy minek köszönhető, de egyre népszerűbb lett a blogom, amíg el nem jutottam ide. Még mindig van hova fejlődnöm, minden szempontból, de ez így van rendjén. Én mindig azt mondom, hogy hiába nagy dolog elsőnek lenni valamiben, nekem nem célom, hiszen onnan már csak lefelé vezet az út. Ez a "első helyezett" dolog is relatív, hiszen fejlődni mindig kell és mindig lehet. Sosem szabad megállni. Remélem ebben segítetek majd engem ezután is. A legnagyobb hálám mindig is a cassieteddyket fogja üldözni. Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Most pedig a nagy hálákodás után, jöjjenek az "ajándékok", melyeket ti kaptok, az "én" születésnapom alkalmából. (héééééé)

Történetek

Egy kis magyarázat, mielőtt nekiláttok az olvasásnak. Elég jófej voltam, mert azokat a történeteket választottam ki nagyrészt, amiket a többség leginkább kedvelt. Választhattam volna egy pársorosat is, de én ezek mellett döntöttem. A Yeong-wonhi saranghalkke címűt is elég sokan kedvelték, de két-, vagy többrészes történetet most nem szerettem volna betenni. Akkor már 6 lett volna az 5-ből, vagy ha csak az első részét teszem be, az nem túl fair dolog... illetve ha 2 pontot elhasználok rá... akkor meg 4 és megintcsak nem igazságos. Nem ilyen sorrendben publikáltam őket még annó. Itt most időrendi sorrendben vannak, ugyanis szinte az összes történetem kapcsolódik egymáshoz, csupán "one shotok" formájában írom le az egész "történetünket". Aki régebben is olvasott, az nagyrészt tisztában van a dolgokkal, aki nem, annak elárulom, hogy nagyjából az a lényeg, hogy összejöttünk, szakítottunk, összejöttünk, szakítottunk és most megy a dráma, hiszti, szenvedés, mert ha minden okés, az unalmas. Ezek közük csak a 3-as és 4-es számúban vagyunk együtt éppen. Oh és "Miyoko" az a lány akar lenni, igen, csak mivel a történetek szempontjából nem pozitív szereplő, valamint nem szeretem említgetni a valódi nevén, jobbnak láttam álnevet adni neki. Ezekben személyesen nem szerepel, csak említés formájában (csak az utolsóban). Azt hiszem mindent tisztáztam. Ha van még kérdésetek, akkor tegyétek fel kommentben. Jó olvasást! (Tudom, azt mondtam, csak estétől lehet majd őket olvasni, de én ilyen cuki vagyok.)

01. Take care of me
02. Happy birthday, Cassie!
03. Blackout
04. Just a peaceful, lovely and cute moment (Jiyong POV)
05. I'm gonna find you

Állapot:
 - Csak bejelentkezve elérhető - frissítve: 2016.07.04. 20:48
 - Elérhető - 2016.07.02. - 2016.07.04.

Videó(k) - Rajz

Léééégyszi, ne szörnyülködjetek el annyira. Mármint a fejemre pillantva. Tudom, hogy szörnyű, de nem tehetek róla, hogy ezt kaptam, na. Nem mindenkinek lehet esztétikus feje... de ha már egyszer bevállaltam. A sztorik után a másik (állandó) ajándékom ez a videó, melyben rajzoltam nektek. Két részes lesz, plusz lehet, hogy egy harmadik, "bónusz" rész is jár majd hozzá. Ebben nem sok minden történik, azt leszámítva, hogy rajzolok és végig szörnyülködök, hogy mit "alkottam". A második videóban pedig a rajz elemezgetése lesz. Azért gondoltam, hogy ezt is feltöltöm, hogy lássátok, azért nekem is meg van a véleményem az isten adta tehetségtelenségemről... és egy kis betekintés, hogy milyen szintű művet várjatok.

Az... a... szájtartás... XDD

Üdvözlök minden teddyt és látogatót!

Annyira fáradt vagyok mostanság és annyira nincs erőm semmihez. Tényleg elveszi minden erőmet ez a hülye meleg. Viszont most úgy döntöttem, összehozok valami kis bejegyzést, mert engem zavar, hogy semmi friss nincs az oldalon egy ideje. Ha képes lennék rá, naponta akár több bejegyzés is lenne. Annak én is örülnék, de sajnos most pláne nincs erőm. Egyrészt meleg van, másrészt valószínű, hogy azért vagyok ilyen fáradt, mert járok az autósiskolába. Igaz, hogy csak három óra, de reggel 10-től, ami azért olyan megterhelő, mert hozzászoktam, hogy nagyjából akkor kelek. Milyen könnyen meg lehet szokni a jó dolgot, aztán meg rázódjon vissza az ember a koránkeléshez például. Kicsit kellemetlen, de szerencsére hétvégén nincs óra, szóval most pihenhetek egy kicsit.

Nya de... túl vagyok három elméleti órán az autósiskolában. Hogy mit gondolok róla és hogy érzem magam? A legmeghatározóbb érzés, ami most bennem van ezzel kapcsolatban, hogy annyira messzinek és elérhetetlennek tűnik az egész. Oké, hogy eddig nagyjából mindent értek, egyértelmű, meg minden, de egyszerűen annyira félelmetes. Úgy érzem, hogy annyira zavaros most az egész. Minden zavaros. Nem is tudom pontosan mi, de a dolgok most nagyon össze-visszaságnak tűnnek a fejemben, még ha egy adott dolgot értek is. Így hirtelen, három nap alatt annyi információt nyomtak bele a fejembe, amit elég nehezen fogok megemészteni és kibogozni a szálakat. Az első órán, szerdán vezetéselmélet volt, ami nagyjából arról szólt, hogy hogyan vezess az úton, az autó felszerelései, autó-ember kapcsolata, műszerek, stb. Csütörtökön műszaki óra volt, azaz részletesen szétszedtük az autót. Oké, nem szó szerint, de átvettük, hogy mi hogyan működik, miből áll, stb. Ezen a két órán más-más tanár volt velünk. Mind a kettő férfi volt és tök normálisak. A mai órán fizikáztunk. Mármint olyan értelemben, hogy például részletesen vettük a kocsi és a föld találkozását, surlódás, kanyarodási szög, meg ilyesmi. Az volt ezzel a baj, hogy figyeltem volna, de a hasam úgy döntött, hogy spontán korgásokat produkál, ami a nagy csendben rohadtul ciki volt, így végig arra koncentráltam, hogy ne legyen hangos, hogy vissza tudjam fogni a hangosságát, vagy magát a korgást. Egyébként értettem a dolgokat. Oké, azért átnéznem át kell még, meg nyilván nem árt, de alapvetően nincs vele gondom. A fizikát valamiért mindig szerettem, pedig egyáltalán nem vagyok reál beállítottságú, azaz nekem ezek a matekos dolgok sosem mentek. A fizika mégis közel állt hozzám valamiért, pedig még csak a tanáraim sem játszottak közre ebben. Emlékszem, általánosban a hetedik félévtől volt talán fizikánk, de én már alid vártam, pedig még óránk sem volt. A tanárt nem szerettem, mert nagyon szivatós volt. El tudjátok képzelni milyen egy dobókockás feleltetési rendszer? Majd be szartunk az összes óráján. Egyszer, amikor még jó barátnő voltam még vállaltam is, hogy kimegyek felelni egy akkori barátnőm helyett. Ma már elgondolkoznék rajta, de magamat ismerve ugyanúgy megtenném, amilyen hülye vagyok. Na igen, tehát nagyon ijesztő még mindig ez a világ, amibe három napja belecsöppentem, de lassan csak kitisztulnak a dolgok. Eddig még a KRESZ-t nem vettük, de az lesz ám a jó mulatság, előre látom. Oh és a koreai tanfolyam... tegnapelőtt hívott a nő, hogy most július 4-én indul és, hogy jó lenne, ha arra mennék, mert augusztusban nem 100%, hogy indul, ugyanis a koreaira például nincs annyi jelentkező, mint például egy németre, franciára, spanyolra, stb. A minimum létszámnak pedig nyilván meg kell lennie. Mondtam, hogy nekem az nem jó, mert pont autósiskolába járok és a kettő ütközne. Nagyon ajánlotta, hogy mégis menjek, ha szeretném, mert az augusztusi nem biztos és esetleg az autósiskolával is megbeszélhetném, hogy járjak délutánira. Elgondolkoztam ezen és mondtam, hogy visszahívom. Ma visszahívtam, mert sikerült döntésre jutnom. Nem megyek most júliusban. Azt hiszem sokkal jobb lesz ez így. Most egyébként is olyan zavaros ez az egész, szeretnék csak erre koncentrálni és ezzel nyugiban végezni. Hozzátettem, hogy ha indul augusztusban, akkor feltétlenül írjon fel engem oda, de most ezt kihagyom. Egyértelműen jó döntést hoztam, akármennyire is szeretnék koreait tanulni. Mindennek megvan a maga ideje és nem kell siettetni. Ha esetleg augusztusban meg nem indul, jelentkezem egy másik nyelviskolába és probléma megoldva. Most csak a jogosítványomra fogok koncentrálni. A KRESZ vizsgára és az egészségügyre. A vezetés, azaz a gyakorlati oktatás pedig megy a koreai tanulása mellett is. A vicces, hogy még a személygépjármű, azaz "B" kategóriás jogsim sincs meg, de már tudom, hogy amint az meglesz és még a koreai tanfolyamnak is vége, elkezdem az "A" kategóriás jogsi megszerzését is, azaz elkezdek motorozni tanulni. Nagyon régóta szerettem volna már és a terveim még mindig meg vannak. Szépen lassan valóra váltom az összeset. Szépen... lassan... AZ ÖSSZESET.

Mivel ma elkezdődött a hétvége (fura, hogy ilyenre gondolok nyáron) anyummal elmentünk cipőt venni, ami elég érdekes mutatvány volt. A Deichmmanba mentünk be először. Abba, ami Vecsésen van. Vettünk is két cipőt. Tök jók. Mind a kettő ilyen bebújós, nyári cipő. Az egyik barna, a másik fekete és mind a kettő 36-os, ami olyan fura. Nem is értem. Eddig azt hittem, hogy határozottan 37-es a lábam, de már több cipőből is a 36-os volt jó, sportcipőből pedig a 38-as. Elég érdekes dolog számomra, de biztos pont a kettő között van a lábméretem és így váltakozik a fazon, vagy valami miatt. Volt egy harmadik cipő is, az fehér, de abból meg érdekes módon a 37-es volt jó, viszont az nem volt abban az üzletben. Onnan tudom, hogy a 37-es, mert volt más színűben is ugyanolyan és abból 7-es, csak nekem a fehér kellett belőle. Megnézte a csaj nekünk, hogy hol van abból a méretből, szóval anyummal átmentünk a Soroksári Auchanban lévőbe, ahol végül felpróbáltam abból egy heteset és végül mégis a 6-os illett a lábamra. Jól van, elmentünk a Kőbányán lévőbe, amit éppen felújítottak, de közben mivel a közelben voltunk, beugrottam a Family Centerben az egyik díszállatoshoz, ahol vettem Wangnak végre fagyasztott egeret. Remélem a mamám nem fog szívrohamot kapni, amikor benéz a hűtőbe és megpillantja a 10 db becsomagolt fagyasztott egeret. Gyorsan hazahoztuk, hogy a nagy melegben ne olvadjon el, aztán visszamentünk Vecsésre, ahol megvettük azt, amit eredetileg kinéztem. Igen, elvoltunk, de arra tökéletes volt, hogy közben végre nézegethessem a táblákat és arról beszélgessünk. Hasznos dolog volt, akárhogy is nézzük. Azután ettem egyet a KFC-ben, és ittunk egy-egy Mojitót.

Kellemes nap volt, csak kicsit hiányoltam a SNUPER-t, ugyanis ma nem kaptunk képet semelyikükről sem. DE... mióta megírtam a legutóbbi bejegyzést, három teaser fotó jelent meg: Sangil, Woosung és Sangho képe. Az eddigiek annyira jók! Az utolsó, azaz Sebin fotója majd 4-én (azaz itteni idő szerint 3-án 17:00-kor jelenik meg). Az mennyire durva lesz szegény gyenge szívemnek. Már egyre nehezebb várakozni. Valamint a SNUPER-rel kapcsolatban azt is szerettem volna elmondani, hogy lassan megnyit a fanoldal is, csak egyelőre legyünk túl a blogom születésnapján, aztán még egy kis szerkesztgetés után az az oldal is nyitásra készen áll majd. A honlapot a snuperhungary.gp címen érhetitek majd el a megfelelő - esetlegesen előre meghirdetett - időpontban.

LuLának és RiRinek, azaz a két manneQUEENnek pár napja 2 új dala jelent meg. Az én véleményem szerint nem elég FEMM-esek a dalok. Valamiért nem olyan művésziek, vagy nem illenek hozzájuk annyira az eddigi dalaikhoz / klipjeikhez képest. Szerintem ők kicsit jobbra is képesek. Ettől függetlenül, ha magában nézzük a két dalt, fantasztikusak! Nekem főleg a Neon Twilight tetszik (bár annak is kicsit furcsának tartom a refrénjét, legalábbis a "yeah yeah yeah yeah" dolgot), de nem befolyásolok senkit. Döntsétek el ti magatok, hogy nektek melyik jön be jobban.

[ június 24. - június 28. ] Szavazás lezárva! - Diamondteddy 5th Bday

Június 24-én indítottam egy szavazást, hogy szerintetek jó ötlet lenne-e ha pár régebbi történetemet megosztanám az olvasóimmal / látogatóimmal a blogom ötödik születésnapja alkalmából. Illetve ha valakinek volt valami jó ötlete, azt megoszthatta velem. Kaptam egy pár választ és jó ötletet, de egy különösen tetszett. (Van tippem, hogy kitől jöhetett, de nem vagyok benne 100%-ig biztos.) A lényege az volt az egésznek, hogy igazából jó ötlet a sztorimegosztás is, valamint rajzolhatnék valami kreatívat, ami illik a blogomhoz. Megjegyzésként az is ott volt, hogy nem baj ha pálcikaemberek lesznek... ennek örülök, mert több, mint valószínű, hogy olyan szintű lesz a rajz. Egyáltalán nem vagyok egy művész, de igyekszem valamit összekaparni és egy videóban bemutatni, hogy mégis mi, merre és miért. Ez nem biztos még, de valószínű. Valamint még egy tippet kaptam, méghozzá egy sztorival kapcsolatban. Az alapja egy fogadás lenne, amin kicsit meglepődtem, mert egy ilyesmit még régebben el is kezdtem, hogy fogadtunk, csak aztán szüneteltettem egy kis ideig. Ez az ötlet viszont nagyon aranyos volt és megtetszett. Szerintem megírom szépen lassan egy két részes történetben. Az már biztos, hogy ez a blog születésnapjára nem lesz készen, de ami késik, nem múlik. Oh és amit ez a (feltehetően) lány írt, az annyira meghatott, hogy amikor aznap éjfél körül olvastam az ágyban, eléggé megkönnyeztem a dolgot. Annyira jó érzés tapasztalni, hogy van még aki így vélekedik rólam és pár kedves szóval képes teljesen feldobni a kedvem. Köszönöm szépen!

Végeredmény:
 - 5 db általam választott sztori megosztása, amely olvasható lesz július 2-a estéjétől július 4 délutánjáig
 - 1 db rajz, a bloggal kapcsolatban, melyet videóban megmutatok (nem 100%)
 - valamint egy új történet publikálása hamarosan a regisztráltaknak (még nem tudok pontos dátumot mondani)

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?)

2. Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?
Fú, na... ez egy olyan dolog, amit nagyon jól és nagyon pontosan meg kell fogalmazni, mert mindannyian ismerjük szerintem a dzsinneket és azt, hogy mennyire kitolnak ez emberrel, ha nem pontosan fogalmazol. Ha tényleg kívánhatnék, akkor előtte tényleg mindent a legpontosabban fogalmaznék meg, de itt most egy kicsit lazábbra veszem a dolgokat.

1. Hadd legyen lehetőségünk megismerni egymást Kwon Jiyonggal (= G-Dragonnal, a dél-koreai előadóval, nem a többi Kwon Jiyong egyikével) - és igazából nekem ennyi elég is lenne, a többi eldőlne kettőnk között magától, soha nem kívánnám, hogy szeressen belém, hiszen az már mágia, erőltetett, nem természetes, nem igaz érzelem
2. Szeretnék egy olyan munkát, ami jól fizet, gazdaggá tesz és nagyon szeretem csinálni, de legyen mellette kellő mennyiségű szabadidőm is
3. Szeretném ha adódna lehetőségem utazgatni a Föld körül ameddig és amikor csak jól esik azzal az emberrel, akit a legjobban szeretek
4. Szeretném ha - az előbb említett - Jiyongnak boldog élete lenne és minden álmát valóra válthatná (akárhogy is alakulna a kettőnk viszonya)
5. Szeretném ha véget érne az állatkínzás örökre - húst ugyan ennünk kell, az rendben van, de végezzék azokat is humánusan és ne kelljen egy állatnak se szenvednie soha többé

Itt az önzőbbik felem győzedelmeskedett, de még annyi kívánságom lenne, mint például, hogy a jó emberek ne szenvedjenek. Mondanám, hogy a jó emberekkel csak jó dolgok történjenek, de az sem biztos, hogy pozitív kimenetelű lenne, hiszen nem véletlenül történnek a rossz dolgok is. Ha valakivel csak jó dolog történik, lehet, hogy teljesen megváltozik és már nem érdemli a jót többé. Továbbá szeretném, ha a jó embereknek valóra válnának az álmaik, ha véget érne a sok igazságtalanság, kivételezés a világon, vagy ne legyenek gonosz emberek, csak tudjátok, az már utópia lenne. Az pedig nem létezhet, csak egy fogalom. Sajnos mindig lesznek rossz napok, mindig lesz éhezés, szomjúság, igazságtalanság, gonoszság és a többi. Akármennyire kellemetlenül is érintenek minket ezek, egy dolgot nem felejthetünk el:

Rosszra mindig szükség van, hogy észrevegyük a jót.

Kellemes hétvégét!
(Mert van akinek számít, hogy az van-e épp.)

Hey ladies! Hey babies! Hey everybody!
I am a good bad boy girl!

Mi újsáááág? Tudjátok mire gondoltam így hosszú idő után? Nem? A címből még nem derült ki? Sebaj, elárulom. Meg fogok osztani veletek újabb történeteket, amiket ugyan nagy szenvedések árán, de sikerült megírnom. Régen csak úgy ontottam magamból a hülyeségeket... öhm... akarom mondani a történeteimet, de mára már annyira megszomorodtam és belefáradtam mindenbe, hogy nem megy az sem. Legalábbis nem olyan tempóban, mint akkor még, amikor "minden szuper volt"... legalábbis ennél biztos szuperebb. Mivel ezen a hétvégén nem leszek elérhető, gondoltam legyen egy kis elfoglaltságotok addig is. Jó, mostanában biztos megszoktátok, hogy nem gyakran van bejegyzés. Furcsa, mert azt ember azt gondolná, hogy olyan elfoglalt egy blogger suli közben, hogy nem tud írni és amikor eljön a nyári szünet, hozza a friss és ropogós bejegyzéseket mindennap. Ez azonban nagyon nem így van. Legalábbis a saját nevemben beszélek, miközben ezt állítom, de pont fordítva. Amikor egy blogger iskolába jár, tud miről írni, mert történnek a dolgok, de a nyári szünet hogy telik...? Felkel az ember, nem csinál semmit egész nap, aztán lefekszik aludni, majd újra és újra és újra. Oké, annyira nem unalmas az életem azért, de mostanában nem sok említésre méltó esemény történik velem. Leginkább Elishával találkozok, amit nagyon szeretek, de hiába írom le a mi poénjainkat, nem hiszem, hogy másoknak az akkora élmény lesz, mint nekünk. Persze azért igyekszem és megosztok veletek mindent, amit jónak látok... már ha éppen van ihletem és képes vagyok leírni. Mától vasárnapig nem leszek blogközelben - legalábbis bejegyzés nem lesz -, mert Elishánál alszom és megyünk a kollégáival szombaton a Veszprémi állatkertbe. Kíváncsi vagyok! Biztosan nagyon édesek lesznek az állatok! Várom már, csak tuti, hogy ropogósra sülünk majd a kis kirándulás közben...

Tegnap (is) találkoztam Elishával és elbeszélgettünk. Mivel melója volt, csak utána tudtunk találkozni. Ja és én tiszta K-popos voltam... azaz EXO-s és BIGBANG-es. EXO Chen-es felső - amit már látthattatok a videóban - és BIGBANG-es táska, amit Mimitől kaptam. Csak pár órára találkoztunk, mert melóból jött és fáradt volt, de mivel nekem kellett vennem egeret a kígyómnak, Wangnak, gondoltam összefuthatnánk, ha már mind a kettőnket ugyanarra viszi a sors. LOL. Képzeljétek... mielőtt elindultam arra gondoltam, hogy nem lesz fagyasztott egér, még fel is háborodtam, hogy tök gáz lenne, ha nem lenne. Eddig mindig volt, minden alkalommal, amikor mentem, de most nem. Ezelőtt pedig egyszer sem gondoltam ilyenre. Annyira durva. Komolyan bevonzottam, vagy megéreztem előre. Sok ilyen történt már velem és olyan furcsa érzés tapasztalni. (Bezzeg Jiyongot az istenért sem tudom bevonzani.) Az eladó csaj mondta, hogy csak élő van. Azonnal rávágtam, hogy "jaj, nem, az nem kell, köszi". Már többször mondtam, de én előt biztosan nem adok neki. Undorodom tőle, mikor azt mondják, hogy "de ez a természet rendje". A f*szt. Az a természet rendje, hogy egy kis helyre bezárjuk védtelenül azt az állatot, konkrétan a halálával zárjuk össze? A természetben legalább el tud futni, védekezni, menekülni. Ha ott elkapja az egeret, az tényleg a természet rendje. Ez nem. A fagyasztott egérke pedig már úgyis halott, szegénykém.

Csak egy röpke említés erejéig gondoltam közlöm, hogy nemsokára itt van a blogom 5. születésnapja, ami tök durva szerintem. Arra az eseményre szeretnék egy új dizájnt alkotni, de még sehol nem tartok vele. Továbbá úgy gondoltam, hogy azon a napon - azaz július 3-án - úgy ünnepelnénk, hogy pár órára publikussá teszem a régi történeteimet - vagy csak párat -, ha szeretnétek. Nya~ szavazzatok, ha jó ötletnek tartjátok. (Kattints a képre, ha külön lapon szeretnéd megnyitni a szavazást.)

Szeretném felmérni, hogy hányan tartjátok ezt jó ötletnek, vagy ki szeretne valami mást. Ha ötletetek van, akkor azt osszátok meg velem a felmérésnél az "egyéb" után. A szavazást 2016. június 28-án, kedden 20:00-kor zárom le, szóval igyekezzetek, ha szavazni szeretnétek. Előre szólok azért, hogy más ötletem most nem nagyon van, szóval ha a másodikat választod, akkor még gondolkozom, de ha nem jutok semmire marad az eredeti terv. Én választom majd ki, hogy mely történeteket teszem publikussá aznap, de a második kérdésnél javaslatokat elfogadok, ha ismerted őket és konkrétan tudod melyiket szeretnéd aznap elolvasni. Körül is írhatod, ha a címére nem emlékszel.

Na és a mostani történetek... remélem senki nem gondolta, hogy majd megosztom mindenkivel. Nem véletlenül alkottam meg a Cassieteddy menüpontot. Az újranyitás ezzel is járt. Abban a menüpontban osztok meg minden ilyen a privátabb tartalmat a regisztráltakkal, ahogy például a régebbi bejegyzéseimet is. Az összes eddigi történetem ott van fent és most egy (pár) újat is publikálok azoknak akik kiérdemelték. Oh, ezzel kapcsolatban annyit megjegyeznék, hogy felesleges próbálkozni. Ha nem írsz e-mailt, nem fogadom el a regisztrációdat. Nem egy ember próbálkozott be. Vagy csak szimplán nem voltak képesek elolvasni a szabályokat. Ennek pedig nem az a célja, hogy az egekig magasztalj, hanem hogy írj egy pár soros szöveget, amiben leírod miért regisztráltál és miért szeretnéd ha elfogadnám azt, illetve miért bízhatok meg benned. Eddig még senkit nem utasítottam el, akik ezeknek a feltételeknek eleget tettek. Whatever, lépjünk túl ezen és lássuk a történetet. Azért egy kis ízelítőt kaptok. Előreláthatólag 3 sztori lesz a közeljövőben, de még nem biztos. Természetesen oneshot az összes, de kapcsolódnak az régebbi történetekhez, ahogy eddig mindig. Az egyik két vagy három részesnek ígérkezik. Az első, amit publikálok, az hát... nem mondanám 18-asnak, de 16-osnak sem, szóval kapott egy előkelő 17-es karikát. xD Eksön szempontjából nem durvább egyik eddiginél sem, csak kicsit furcsa dolgok történnek benne, ami nem biztos, hogy mindenki lelkivilágának jót tesz majd. Az én lelkemnek sem tett túl jót, csupán ezzel is szerettem volna szemléltetni, hogy mennyi mindent tennék meg ezért a kis p*csért. Mármint nem konkrétan azért a testrészért, hanem magáért a személyért na. Ha arra mennék, nyilván nem Jiyongot választottam volna. A történetet még nem osztottam meg. Mint azt említettem, éppen azért csináltam így a dolgokat, hogy a hétvégén se sírjon senki - vagyis a regisztráltak -, hogy nem lesz meg a Cassie-adag. Aki elfelejtette volna, vagy még nem értesült a regisztrálásról, mert később vált az olvasómmá, de úgy gondolja, hogy megérdemi a hozzáférést a privát menüponthoz, az kattintson ide (Kattitson - az izlandiak egy új játékosa. Áh, nem bírom. XD) és a szabályok elolvasása / értelmezése után, hajrá. A laptopom nálam lesz a hétvégén, szóval el tudom fogadni a regisztrációkat, ha úgy adódik. A bejegyzést beállítottam úgy, hogy 25-én, szombaton, azaz holnap 16:00-kor jelenik meg a történetek menüpontban.

Azon gondolkoztam el, hogy talán nekem is el kéne mennem bulizni. Ha már itt vagyok akkor miért ne? De... egyedül? Sétálgattam közben ide-oda az óriási ablaknál.
 - Nagyon bunkóság lenne, ha megkérném Yeongsoot, hogy hadd tartsak velük? - kezdtem kommunikálni magammal hangosan is. Egy kis töprengés után arra jutottam, hogy megkérem és minél hamarabb belevetem magam a dologba, hogy ne legyen időm meggondolni magam.

 - Nem. Ne, ne... nem! - közben megráztam a fejem és szinte belekapaszkodtam a még ott álló taxiba. - Nem! Ide nem megyek be.
Miju nem értette a helyzetet, hogy mi bajom van. Odalépett mellém és rátette a kezét a vállamra.
 - Mi a baj? - kérdezte kedvesen, kuncogva.
 - Miju! - kapaszkodtam a karjába kétségbeesett tekintettel. - Ne vigyél be ide! - könyörögtem neki.

 - Talán te nem ismered GD oppát, de ő egy világsztár - lesajnáló hangon szólt hozzám.
 - A legcukibb.
 - És a legszexibb.
Megtépjelek, r*banc? - estem neki a fejemben, de jobbnak láttam inkább csak egy nevetéssel lereagálni a helyzetet.
 - Minek vagytok még itt? Nem keresitek meg GD oppát? Vagy kit... - vontam meg a vállam is inkább kortyoltam egyet az italomból.
 - Igaz. Nem is értem minek álltunk szóba ezzel.
 - Örülhetnél ha GD egyáltalán rád nézne, p*csa - bökte oda a másik mielőtt még elmentek.
Ahogy eddig, ugyanúgy előre bámulva iszogattam az italom és nem reagáltam rá semmit.
 - Én fordítva látom a helyzetet - állapítottam meg halkan, aztán lehúztam a maradék italomat is.

Felsóhajtottam, aztán egy kis hezitálás után levettem a maszkomat.
 - Cassieee! - húzódott mosolyra a szája, de egyben látszott rajta a döbbenet.
 - Jiyooong! - játszottam el én is ugyanazt a lelkesedést, aztán hirtelen visszaváltottam komolyra. - Idióta - ütöttem homlokon.
Felszisszent és azonnal dörzsölni kezdte azt.
 - Hé, homlokbajnok! Mit művelsz itt?
 - Ezt én is kérdezhetném - mutatott felém a mutatóujjával.
 - Jó, ez... olyan hülyén jött ki.
 - Úristen! Te itt dolgozol? - esett le az álla szinte szószerint. - Mondhattad volna. Többet járnék ide - kezdett nevetni, aztán eldőlt a kanapén.
Ezúttal vállon ütöttem.
 - Dehogy dolgozom itt! Ennyire nem viselt meg a hiányod azért...

 - Nem szeret senki - motyogta.
Megráztam a fejem és értetlenül rápillantottam.
 - Kit nem szeret senki?
 - Engem - mutatott közben magára.
 - Ez hülyeség. Egy csomóan szeretnek. Többmillióan.
Megrázta a fejét.
 - De nem szeret senki.
Pontosan tudom hogy értette, még ha nem is fejezte ki magát túl érthetően ilyen állapotban.
 - Mindenki egyedül hagy. Senki nincs velem, amikor szükségem van valakire. Nincs senkim. Egyedül vagyok.
 - Ja. Senki nincs melletted, amikor szükséged van valakire és mindenki egyedül hagy. Mindenki... - felálltam a földről. - Mindegy. Megszoktam, hogy senki vagyok.

Elindultunk hazafelé. Átöleltem Jiyong derekát, hogy ezzel tartsam. Eléggé rám is támaszkodott. Elindultunk felém, ami elég messze volt még.
Már vagy negyed órája sétáltunk.
 - Szerinted a csillagok miért világítanak? - tette fel a kérdést séta közben.
Elkezdhettem volna magyarázni neki ennek a tudományos hátterét, de nem hiszem, hogy sok haszna lett volna, így mást választ adtam.
 - Neked világítanak... hogy ne legyél egyedül.
 - Szeretem a csillagokat - mosolyodott el, emiatt pedig én sem bírtam ki, hogy ne húzzam mosolyra a szám.
 - Én is szeretem a csillagokat.

 - Nem is álmodtam? Mármint tényleg... - mutatott a ruhára hitetlenkedve, aztán rám. - Te tényleg...?
 - Na jó Kwon Jiyong, elkussolsz és ezt soha a büdös életben nem hozzuk fel többé.
 - Na és miért nem? - kezdett el kuncogni.
 - Azért nem mert levágom a dragon balljaidat és megetetem veled.
 - Jó, jó - emelte fel a kezeit megadóan, de még mindig nevetve. - De... miért csináltad?
 - Mert gondoltam jó kaland lesz, amit egy nap büszkén mesélek el az unokáimnak - válaszoltam szarkasztikusan és felálltam a kanapéról a szemeimet forgatva.

Végezetül kaptok tőlem egy videót / dalt, amire az utóbbi időben nagyon rákaptam. Most jött csak ki és gondolom sokatok hallotta már, de hátha valaki még nem. Vagy aki igen, az is meghallgathatja ám még sokszor. Zseniális lett! A SISTAR ezúttal sem okozott csalódást. Kicsit más a stílusa, mint mondjuk a Shake It-nek, vagy a Touch My Body-nak, de van olyan fantasztikus maga a dal, a klip, meg a tánc is. Hyorin hangjáért élek (2:11-nél mindig kiráz a hideg *-*), Dasom drágámnak pedig végre több része van. Imádom az egészet, na!

Sziasztok! Most csak ezt a cukiságot szerettem volna megosztani veletek. Kattints ide a teljes videóért. Imádnivalóak. Ahogy Jiyong az elején magyaráz, ott az az akcentus... azután Youngbae, majd Seungri. Jiyong úgy javítja ki, mintha ő annyira perfect angolos lenne. (A kis Seunghyun egyébként is sokat fejlődött angol-ügyileg. Büszke vagyok rá.) Sebaj, aranyos jelenet született azért ebből. Nagyon szeretem kettőjük barátságát még mindig. Örülök, hogy Seungri nem hallgatott Jiyongra és végül önmagát adta... ahogy mindig. xD I adore him! Olyan jó látni, hogy így együtt nevetnek mindannyian és, hogy ennyire bolondok. These guys will always be my number one. ❤️‍

Most pedig indulok Elishával bubisteázni, aztán nála alszom, holnap azonban jövök. Addig is elértek az SNS csatornáimon. ^^ Kellemes hétvégét mindenkinek!